Komolyan gondolom, hogy magamról kellene írnom? Nem is tudom. Egyrészt van bennem egy jó adag exibicionizmus, másrészt viszont megrémít az ilyen fokú lelki mesztelenkedés. Na mindegy. Ha már egyszer belevágtam, csináljam rendesen...

Mint azt már említettem, 35 éves, egyedülálló nő vagyok. Munkámból kifolyólag jobbára 20-30 éves emberek között mozgok (főleg inkább az alsó határ felé tendálva). Ez önmagában még nem is lenne negy gond. Sőt! Ha azt nézzük, a folyamatos fiatalodás egyik lehetséges módja, ha mindig közöttük mozogsz, akkor kifejezettn jó is. Persze egy idő után nehéz nem nevetségessé válni, ha túlontúl "majmolod" őket, ha te azt hiszed, közéjük tartozol, ők meg csak röhögnek rajtad. De azt hiszem ez még nem következett be. (Majd árgus szemekkel lesem a pillanatot, s akkor feladom...) A gondot sokkal inkább az jelenti, hogy nincs időm más társaságban is megjelenni, tevékenykedni, szóval zéró eséllyel találhatom meg a párom. Pedig igényeim vannak/lennének e téren is.

Nos akkor elérkeztünk az igazi gondhoz. Mert ugye ezen korosztályban is vannak érettebb gondolkodású fiatalemberek, akik ráadásul nem is idegenkednek attól, hogy kapcsolatot (vagy valami affélét) alakítsanak ki egy magamfajta nővel. Csakhogy én ilyenkor mindig elbizonytalanodok. Szabad ilyet tenni? Te, aki ennél több részletet nem ismersz, mondd, mi a véleményed?

(Természetesen, több információval is fogok még szolgálni ez ügyben, csak épp minden lépcsőfokkal kapcsolatosan érdekelnek a vélemények. Szóval egyelőre maradjunk az alap broblémánál: Mikor nagy a korkülönbség?)